Ahogy az már az elmúlt időben kiderült rólunk, a munkánkon kívül számos egyéb gyengénk van, például a sorozatok. Az HBO Chernobyl című sorozata több szempontból is kihagyhatatlan volt számunkra: egyikünk paksi tinédzserként, másikunk ukrán határ menti háromévesként élte meg a bemutatott hónapokat, melyek mindkettőnk életében más, de mégis maradandó nyomot hagytak.
Bár a katasztrófa óta 33 év telt el, s a világ, a menedzsment gyakorlatok, a biztonságról alkotott képünk és elvárásaink is megváltoztak - rengeteg dolog mégis még mindig ugyanaz. A sorozatot nézve annyi ismerős kulturális és menedzsment gyakorlat, beidegződés és kényszer (és remekbe szabott öltöny) köszön vissza ránk, hogy úgy érezhetjük - ez az egész akár ma, akár itt is játszódhatna (szeretném kihangsúlyozni, hogy a bejegyzés nem az atomerőműről, hanem overall a vállalati világról szól).
Ugyan ma nincs radioaktív felhő, sem sugárzásnak kitett munkások, de még mindig vannak tönkretett életek, van megfélemlítés és megfélemlítettség, vannak tudatosan elhallgatott rizikófaktorok, mesterségesen tudatlanságban tartott emberek, mindent (értsd Istent és embert) felülíró target-ek, 'mindigigazukvan" főnökök, vannak eltorzított jelentések, és van sok-sok tudatlanság. Aztán persze vannak mindennapi hősök, akik már azzal kiérdemlik az elismerést, hogy minden nap csinálják a dolgukat, igyekeznek a legjobban, a legtalálékonyabban, a semmiből is valamit csinálni. A baj az, hogy ők nem akarnak hősök lenni. Nem akarják az életüket, az egészségüket, a családjukat áldozni a munkahelyre, szimplán csak élni, megélni szeretnének. És nem Chernobyl-ban járunk 1986-ban, hanem Magyarországon, 2019-ben.
A vállalatokat járva az egyik dolog, ami leggyakrabban felbosszant -és a sorozatban is többször visszaköszön-, az a tehetetlenség. A mit miért nem lehet. Tipikus példa, amikor az ország egyik legjobb infrastruktúrájú és munkaerőgárdájú létesítményében több különöző kutatás eredményeként kimutatjuk, hogy a szűk keresztmetszet az irányítási rendszer, de azt nem lehet lecserélni, mert a tulajdonos unokaöccse fejlesztette. Találjunk valami mást. Mindegy mit.
A másik dolog - amit nyilván nem a stratégiai tervben vagy a csillivilii social media bejegyzésekben látok, hanem a dolgozók szemében -, az a félelem. Sokszor azt sem tudják kitől, sőt, sokszor maguk sem tudják még/már, hogy félnek. A főnöktől, a spicli kollégától, a nem reális elvárásoktól, a világmindenségtől. Az általános és politikai, félelem alapú közhangulat sajnos nem olyan, hogy a gyárkapuban letesszük, aztán hazafelé meg felvesszük, mint Pom Pomot. Az velünk jön mindenhová, az iskolába, az orvosi rendelőbe, és a munkahelyre is, és sok, racionális döntést vagy gondolatot felül tud írni. A reaktormérnököktől kezdve - akik félelemtől vezérelve hajtottak végre utasításokat- egészen Gorbatchev-ig -aki a saját hatalmát, az ország reputációját féltette -, mindenki félt. Sajnos sok helyen most sincs ez másképp.
Szakmai gyakorlatomat közel tizenöt éve egy húsüzemben töltöttem, ahol az egyik meleg, nyári napon elromlott az egyik kulcsfontosságú hűtőkamra - tele hússal, amit máshová nem tudtak betárolni. Bár az üzemzavart kb fél nap alatt elhárították, a húsok közben romlásnak indultak. Vagyis mégsem. A minőségellenőr próbafőzést javasolt - ha meg lehet enni, akkor nincs baja. A próbafőzés megtörtént, a kóstoló bizottság pedig hányás helyett mosolyt az arcukra erőltetve bizonygatta, hogy ennek a húsnak ugyan semmi baja - közben pedig olyan büdös volt, hogy az is émelygett, aki tíz méterre állt. Valakitől ők is féltek. Nekem az első gondolatom az volt, hogy én bizony ezt jelentkem valakinek, a második pedig az, hogy a szüleim is ott dolgoznak, úgyhogy nem tettem semmit. Én is féltem.
A chernobyl-i események igen fontos és sok szempontból meghatározó intervalluma a tagadás, az önbecsapás fázisa. Nyilván ennek egyik oka a tudatlanság és felkészületlenség, a kudarctól vagy a megtorlástól való félelem, valamint azok a kultúrális beidegződések, melyek annyira szovjetek - mégis annyira magyarok is egyben. Zharkov monológja az első részben tipikus példája ennek: magasztos rigmusok, várható jutalom, mennybemenetel, tapsvihar. "It's our moment to shine" - mondja Zharkov, bár azt nem teszi hozzá, hogy grafitporban csillognak majd. "Nem láthatott grafitot, mert nincs a földön semmiféle grafit" - üvölti Dyatlov, majd a sugárdózistól, amit kapott, szépen összerókázza az asztalt. Minden rendben lesz, elvtársak.
Az önbecsapás és a tagadás sajnos nem idegen a magyar vállalati kultúrától sem, s bár nem tanítjuk az iskolában, mégis mindenki mesteri szinten műveli -menedzser generációk örökítik egymásra, nehogy kikopjon a köztudatból. Több olyan teljesítményértékelésen vettem részt, ahol mindenki szépen megveregette egymás vállát - idén is jók voltunk, a számok pedig csalnak, nem a valóságot mutatják. Volt olyan munkahely is, ahol az értékeléseket kőzépvezetőként én készítettem - persze felsőbb utasításra a "negatív dolgok azért inkább maradjanak ki, nehogy megviseljék a kollégát". Maradjunk annyiban, hogy mindenki nagy örömére a kolléga még mindig ott van, én már nem dolgozom ott. Az önbecsapás egyébként is jó barátunk a mindennapokban: mindig és feltétel nélkül támogat és visszaigazol, szeret, óv és megvéd minket a támadásoktól, a kritikáktól, a gonoszoktól. Titkon mindenki ilyen barátról álmodik.
A Chernobyl környékéről kitelepített embereknek először azt ígérték, 4-5 napra kell elhagyniuk az otthonukat. Majd azt mondták, talán 4-5 hónap. Ez volt 33 éve. Akkor talán azt hittük, a radioaktív szennyezéshez hasonlóan ezek a rossz társadalmi és kultúrális beidegződések is eltűnnek majd: az urambátyám helyét egyszer csak átveszi a racionalitás, az elkótyavetyélt erőforrásokét pedig a hatékonyságra való törekvés. Mára kiderült, nem megy az olyan egyszerűen.
És kik valójában az áldozatok? A hivatalos állásfoglalás szerint kevesebb, mint félszáz ember. A valóságban talán sosem fogjuk megtudni. A kontraszelektív, kiszolgáltatottságra és félelemre épülő menedzsment rendszerekben - mint a chernobyl-i is volt - érdemes az összes vezetői szint képviselőinek helyzetét átgondolnunk, és rájöhetünk, hogy valójában mindenki áldozat. Életek, személyiségek, családi boldogságok mennek rá arra, hogy a nem megfelelően kommunikált célokat nem megfelelő módszerekkel a magukat is kiszolgáltatottnak érző vezetők áterőltetik a náluk is jobban kiszolgáltatottakon.
Gorbachov 1986 júniusában - tehát 2 hónappal a tragédia után- mondta: "Minden körülmények között emlékeznünk kell Lenin figyelmeztetésére: Az illúziók és az önámítás szörnyű, de az igazságtól való félelem halálos. Az embereknek és a pártnak -legyen szó kisebb, vagy nagyobb ügyekről - minden körülmények között szükségük van a teljes igazságra. Csakis az igazság, a teljes igazság támogatja az embereket állampolgári kötelezettségeik fejlesztésében és elsajátításában, míg a hazugságok és fél-igazságok rontják a lelkiismeretet, torzítják a személyiséget, és megakadályozzák a reális következtetések és konklúziók levonását, melyek nélkül nem létezhet aktív pártpolitika".
No, ha ez már '86 óta ilyen nyilvánvaló, akkor már csak az a kérdés: volt-e/van-e bárki ebben a spájzban?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
luis5 2019.06.09. 17:10:47
Novák Aircraft Ferencné 2019.06.09. 17:37:28
timargabor · http://kard.blog.hu 2019.06.09. 18:46:06
Nem, nem attól tartok elsősorban, hogy egy földrengés kataklizmát okoz. Viszont az is ott van abban a jelentésben, hogy a vonal két oldalán más a talajvízáramlás, más a geológiai rétegek dőlése. Erre tervezünk rátenni egy saccra pár százezer tonnás erőművet. Ha emiatt egy évi 1-2 milliméterrel másként süllyed majd a blokk egyik fele a másikhoz képest, az mit fog csinálni az üzemidő alatt a blokkot körülvevő vasbeton "biztonsági dobozzal", az ún. konténmenttel? Ha pedig megreped (és emiatt nem tölti be a biztonsági funkcióját, hogy az esetleges kis és közepes balesetek szennyezését bent tartsa): leállítják majd az erőművet?
Költői kérdés volt. A csernobili 1. és 2. blokkot sem állították le közvetlenül a baleset után. Paks-1 2. blokkját is újra beüzemelték akkor, amikor a 2003-as baleset "megoldatlan" tisztítótartálya még ott volt mellette.
Sajnos a filmben bemutatott mentalitás velünk él - mindenütt. És ahogy ebből látom, Pakson is. :(
2019.06.09. 18:49:44
Zharkov is azt mondja, hogy nem kell a munkásokat az információval megzavarni, még félreértenék, és egyébként a prijatyban élő embereknek is azért mondátk, hogy csak 4-5 nap, hogy vigyék magukkal az amúgy is sugárszennyezett cuccaikat.
Ljudmillának és a többi tűzoltófeleségnek is hazudtak, hogy mikor viszik a férjeiket Moszkvába, hogy "ne sírjanak ott".
Nagyon káros.
Chaoyang · http://xiongyali.blog.hu 2019.06.09. 20:27:21
Angolul is akcentussal gagyogsz, ne játszd az eszed öcsi
chrisred 2019.06.09. 21:17:48
Béláné Lugosi 2019.06.09. 21:51:30
Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · https://hatodiklenin.blog.hu/ 2019.06.09. 23:13:37
Kis ember 2019.06.10. 00:00:41
Gorbacsov
Zarkov vagy Zsarkov
Gyatlov
Nagyon nehéz lenne a magyar helyesírás szabályait alkalmazni?
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.06.10. 07:24:22
De mi a helyes következtetés, a haladás leállítása? Nem, hanem a hibákból tanulás.
A csernobili balesetnek hála ma sokkal biztonságosabb az atomenergetika.
Pipas 2019.06.10. 08:45:48
Tehát a szekemberek szerint nem érdekes, de szerinted, aki az egészhez nem ért nagyon is érdekes. Azt mondod, hogy ne a szakembereknek higgyünk, hanem neked, mert az atomerőmű, meg úgy általában az energetika sokkal biztonságosabb lesz, ha nem a szakemberek, hanem a laikusok döntenek fontos kérdésekben. Döntsön a "nép".
Nos, ez meg pont a szovjet módszer.
chrisred 2019.06.10. 08:46:13
2019.06.10. 10:36:41
Ez inkább az elfuserált demokrácia hozadéka, manapság kényszeresen mindenki feljogosítva érzi magát, hogy mindenbe beledumálhasson, és ezt megteszi akkor is, ha egyébként lövése sincs az adott témakörről. A 10 millió foci, és forma1 szakértőből seperc alatt lesz energetikai mérnök, és képzett atomerőmű expert. Úgy, hogy egyébként egy szöget sem bír beverni.
2019.06.10. 10:57:00
Szvsz. nincs gond a felelősségi körök szeletelésével. Sokkal jobb úgy dolgozni, hogy egy adott témakörnek éles, jól definiált "tól-ig" határai vannak, ettől-eddig az én asztalom, az én felelősségem, onnantól meg Jóskáé és Jucikáé. Amikor a munkakörök között átfedés van, ott előbb utóbb valami szar ott marad parlagon, és elindul az egymásra mutogatás.
2019.06.10. 11:20:53
Szerintem a félelem általános oka, hogy az emberek nem értenek ahhoz amit csinálnak, tisztában is vannak ezzel, de közben tíz körömmel kapaszkodnak az asztalukba. Már nem csak pénzt keresni megy a munkahelyére az ember, hanem karriert építeni. Elhitették az emberekkel azt az illúziót, hogy bárkiből lehet bármi, csak akarni kell, (tehetség, elhivatottság másodlagos, protekciósok előnyben). A friss pályakezdő belép a multihoz, lófasz tapasztalattal, zéró tehetséggel, elég csak jól dumálni és jól helyezkedni, ez ma a fontos, ezt is várják. Fél évet sem tölt el az adott poszton, mielőtt bármi ráragadna, már megy is tovább, más részlegre, mást csinálni, néhány év múlva azzal szembesül, hogy felelős poszton, neki kellene dönteni milliárdokról, emberéletekről, cégről, közben az óra ketyeg, ezt a szitut már nem lehet kidumálni, és jön cidri. Szerintem a suszter maradjon a kaptafánál, csinálja mindenki azt amihez ért, amit tanult, amiben jónak érzi magát, és amiben mer felelősséget vállalni. Lehet hogy maradi és ókonzervatív vélemény, de így haladt előre a világ.
midnight coder 2019.06.10. 12:32:38
Wildhunt 2019.06.10. 14:24:07
ételizésítő 2019.06.10. 15:02:42
Pierr Kardán 2019.06.10. 16:44:18
Itt meg egy csomó orosz helységnév angol átírással van írva, de csak egyvalaki teszi szóvá...
midnight coder 2019.06.10. 16:44:20
2019.06.11. 01:34:06
Ez is egy illúzió. Akármilyen speciális tudásod van, pótolható vagy. Láttam már olyan embereket elballagni a cégtől, akikről sosem gondoltam volna hogy elengedik, és de. Utána felvettek a helyére kétszer annyiért fele olyan jó szakembert, "majd belerázódik" aminek újabb költségvonzata volt, de azt már megtapasztaltam hogy kaparni senki után sem szoktak, akármekkora ász.
2019.06.11. 01:42:31
Analógiával, és kis túlzással élve: menedzser alatti kaszt a gyári szalagmunkás 21. századi megfelelője.
ételizésítő 2019.06.11. 20:02:29
Van olyan matematikus doktor ismerősöm, aki egy szöget nem bír beverni.
Viszont matekból fejben két vállra fektetne téged egy egész asztalosbrigáddal együtt, úgy, hogy ti használhatnátok számológépet is.
Csak nem igazán gyakorlati ember.