Így motiváld magad (ha már a főnöködnek nem megy)

Jártunkban - keltünkben, barátokkal, ügyfelekkel, diákokkal beszélgetve sajnos gyakran közös pont a motiváló munkakörnyezet hiánya. Mondhatnánk, hogy na igen, olyan jól állunk, hogy a vállalatok megengedhetik maguknak, hogy erre nem figyelnek oda ... mondhatnánk, de nem így van.

Kiskamaszként a saját bőrömön tapasztaltam meg a rossz vállalati beidegződések családokra gyakorolt jótékony hatását, hiszen tesközelből figyelhettem meg a gúzsba kötve táncolás művészetének mesteri szintre fejlesztését.

Édesapám egy regionális szinten jelentős élelmiszeripari vállalat villanyszerelőjeként gyakorlatilag nulla erőforrásból, a józan paraszti eszének és leleményességének köszönhetően tartott karban egy vállalatot, egy olyan helyen, ahol nélkülözhetetlen alkotó munkájáért soha egy dícséretet, de még vezetői támogatást sem nagyon kapott. Apám minden nap feszülten, idegesen, nagy súlyokkal és terhekkel a vállán érkezett haza, de egy dolog sosem változott: minden reggel újult erővel ment a gyárba, és a problémák ellenére mindig úgy is jött haza, hogy bár sosem mondta, de nyilvánvaló volt, hogy imádja a munkáját. (Kivéve mikor elfeketedett ujjal csak egy pizsamáért ugrott be, bejelentve, hogy az elkövetkező két éjszakát a kórházban tölti, mert megrázta egy, a másik műszakos (hosszú sípolás) kollégák által bekötött elosztó szekrény. Na akkor épp nem szerette).

Azóta sok könyvet elolvastam a témában, és mégtöbb estét és tréninget végigbeszéltem a motivációról (vagy annak hiányáról), de azt gondolom, az alapokat mégis otthon, Apámnál láttam és tanultam, és azokat is viszem tovább.

De hogyan érezzük magunkat jól egy munkahelyen, ahol nem motiválnak és/vagy támogatnak minket?

carl-heyerdahl-181868-unsplash.jpg

Teresa Amabile és Steven Kramer 'The progress principle' című könyvükben azt írják, hogy a motivációhoz alapvetően három dolog szükséges: 

  1. Szeresd, amit csinálsz
  2. Vágyj az elismerésre és a visszajelzésre
  3. Érezd, hogy a munkádnak van értelme, és hogy az a szakmai kielégülésen túl össze is köt másokkal

 

Sajnos több korábbi munkahelyemen is megtapasztaltam azt, hogy a felsoroltakból akár egy kritériumnak a teljesítése is nehéz, sőt, sokszor lehetetlennek tűnő feladat. Ezen azonban lehet változtatni.

1. Találd meg a munkádban azt a dolgot, amit igazán tudsz szeretni

Tudom, klisé number one. Szeresd magad, a munkád, felebarátodat, blablabla. Néha azonban egy hosszú, akár rosszul sikerült nap után érdemes ezen elgondolkodni: Mi az, ami az egész nap fénypontját jelenti számodra a munkahelyen? A kávészünet, egy szakmai kihívás, vagy a helyes srác / csaj a marketing osztályról? Bármi is legyen az, már eleve segíthet abban, hogy mosollyal az arcodon vagy várakozásokkal telve menj be a munkahelyre. Nekem például ezek az "igazánszeretem" dolgok (diákok, ügyfelek, kihívások) adnak erőt a munkám során, és ha ezek nem lennének, meg is őrülnék hamar. Mindenki szerencséjére azonban én ezeket tudatosan keresem - és általában meg is találom. Nem, nem arra buzdítok senkit sem, hogy ellógja vagy elbagatelizálja a munkahelyen töltött időt, sőt. A helyes marketinges pasit is le lehet nyűgözni egy jó ötlettel, jól elvégzett munkával vagy azzal, hogy a többi kolléga mennyire elismeri a munkád (Ha ezzel nem lehet lenyűgözni, akkor igazából mindegy is). A kávészünet pedig lehet jutalom egy-egy etap vagy nagyobb feladat után. A lényeg, hogy várd, hogy akard, hogy szeresd.

 

2. Tűzz ki magad elé célokat

 Rengeteg vállalatnál jelent problémát a célok és mérföldkövek definiálása, illetve ezek alacsonyabb és magasabb hierarchiai szinteken történő egyformán értelmezése. Egyrészt, mert ez tényleg nehéz, másrészt, mert tesznek rá(d). Ha megérted (amit ők sem értenek, de igyekeznek nagyon elmagyarázni), jó, ha nem, akkor (1) a te bajod, (2) mehetsz Isten hírével. Van, hogy ezek a felesleges körök el is maradnak, nem is vesződnek az elmagyarázással sem: találd fel magad - persze elsőre tökéletesen menjen minden, különben irgumburgum. 

Kihívásokkal, magad elé kitűzött célokkal azonban színesítheted a napjaidat - ráadásul ezzel nem csak a napi munkát könnyítheted meg, hanem saját magad és a kollégák számára is áttekinthetőbbé teheted a folyamatokat és az elvégzett vagy elvégzendő feladatokat. A célok definiálásánál mindig fontos, hogy azok elérhetőek és reálisak legyenek - ez elsőre nehéz lesz, aztán majd belejössz. Lényeg, hogy ne rázd ki a kisujjadból, de ne is kelljen túlstresszelni magad rajta. A nagyobb feladatokat bontsd részfolyamatokra (ez segít magát a folyamatot is megérteni), és jelezd magadnak, mi az ami még hátravan.

Hogy hogyan is képzeljétek ezt el: Amikor Budapest és Kisvárda közt ingáztam hetente többször, eleinte nagyon nehezen bírtam a (minimum) három és fél órás vonatutat. Ideges voltam, feszült, írni nem tudtam, az olvasáshoz túl sok volt a háttérzaj, és Budapest is oly távolinak tűnt még a Kemecse táblánál. Aztán arra gondoltam, hogy mindjárt Nyíregyháza, onnan már csak 3 óra. Aztán Debrecen, onnan már csak két és fél, és már mindjárt Kőbánya-Kispest. Ennek a fejben tartásához nem volt szükség Excel táblára meg színek használatára, de ettől Ti még használhattok ilyesmit.

3. Értékeld a saját munkád, és kérj/igényel visszajelzést róla

A visszajelzés vagy visszacsatolás kemény dolog - mindenki azt mondja, szüksége van rá, hogy fejlődhessen, de titkon folyamatosan retteg, hogy mi lesz, ha a feedback esetleg negatív. Mert akkor jön a magunkba fordulás, depresszió, halálhörgés-siralom, ami idővel átcsap gyűlöletbe és utálatba a másik iránt. Én - bár sajnos nagyon mély és néha önmarcangoló önvizsgálatokat tudok tartani egy-egy kritika után - úgy gondolom, a rossz visszajelzés is jó, sőt, néha hasznosabb, mint egy félvállról odavetett: Jó. Hogy egy klasszikus idézzek:

"-Jó volt? De jó volt?
-Deeejóóó.
-De most mér' így mondod? Mér' nem lehet rendesen, hogy JÓVOLT?
-MONDTAM MÁR., HOGY JÓ!" 

Ugyanis a visszajelzés is kezd olyanná válni, mint a háztartási gépek- " régen még voltak jók, de ma már nincsenek". Elromlott - á nem baj, veszek másikat! Kritizáltak, esetleg szíved szerint te kritizálnál valakit, de ilyen-olyan okoból nem lehet vagy nem mered? Gyorsan váltsunk munkahelyet, nehogy konfrontálódni kelljen valakivel!

Az Egyetemen a diákjaim először nagyon megijednek (és eleinte kifejezetten utálnak érte), ha visszacsatolok, figyelek, személyre szabott visszajelzést adok. Úristen, most minden kiderül ... mit fognak szólni a többiek ... meg egyébként is, valaki figyel rám, OMG! P-nek volt a középiskolában egy remek tanára, akiről tudvalevő volt, hogy mindenkit túldicsért. Mindenki érezte, hogy a dícséret sok esetben nem jogos, de néhány dícséret után a diákok elkezdték szégyellni magukat, és meg akartak felelni a dícséretnek, fel akartak nőni hozzá. Ezzel a tanár - aki ma családi barátunk - felhívta a figyelmet, hogy a diákok merjenek a belső értékelési rendszerükre  támaszkodni, és ha azt érzik, valamit még van hová fejleszteni, akkor dolgozzanak rajta. És dolgoztak.

Attól, hogy a főnököd nem érti / nem látja / nem érdekli, te még igenis örülj a sikereidnek, és időről-időre készíts a saját munkádról értékelést. Mi megy jól, miben lenne szükséged segítségre, mi az, amit inkább átadnál másnak (aki meg lehet, hogy egyébként örülne neki, de nélküled ez sosem derülne ki). Egyrészt jobban fogod magad érezni tőle, másrészt elkezded majd azt látni a tükörben, aki valóban vagy. Néha ez ugyan fájdalmas, de ahogy korunk nagy gondolkodója, Tyrion Lannister is megmondta: " Amint elfogadtad a saját hibáidat, már senki sem tudja azokat felhasználni ellened".

4. Építsd a belső és külső kapcsolatrendszered

 

Ha már korunk nagy gondolkodóit emlegettem, biztosan sokan ismerjük a híres közmondást: "Nem rossz dolog, kedves barátaim, nem rossz dolog, a magány....ha van velünk valaki". No ez a munkában sincs másképp. Keresd azoknak a kollégáknak a társaságát - nem baj, ha nem egy projekten vagy osztályon dolgoztok-, akik pozitív hatással vannak rád, akiktől tanulni tudsz, akik a szárnyaik alá vesznek, vagy akik a te szakmai támogatásodat igénylik. Itt nem élősködő, hanem inkább szimbióta viszonyra tessék gondolni : olyan kapcsolat legyen ez, amely minden fél számára jövedelmező, mely pozitív hatással lehet a munkátokra, motivációtokra, kreativitásotokra. És ne ítéljetek elsőre: nem mindenki gyűlöl titeket, aki egyszer is kritikát mondott a munkátokra. Lehet, hogy csak odafigyel rátok. Jellemző, hogy az egyik legjobb munkahelyi kapcsolatom azzal a kollégámmal alakult ki, akitől egy fél évig annyira féltem, hogy ha hozzám szólt is magam alá csináltam. Aztán kiderült, hogy köztünk egyébként csak mesterségesen kreált hullámok tajtékzottak, és egy olyan kollégára, barátra leltem, akire szakmailag és emberileg is fel tudok nézni. Pedig tényleg csak ennyin múlik, hogy nyitott szemmel járunk, és nem hisszük el mindenről elsőre, hogy az, ami. Mert gúzsba kötve táncolni is sokkal könnyebb, ha van veled valaki.

A bejegyzés trackback címe:

https://geekfactory.blog.hu/api/trackback/id/tr8514643518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nyuszis77 2019.02.27. 19:47:22

Én elolvastam, de nekem nem jött át. Mondjuk lehet ez a blog műfaj része és én nem ismerem ezt a műfajt, de idétlenek és alkalmazhatatlanok a példák és sok is van belőle. Én is tolok ide egyet, ez olyan volt mintha valaki azt mondta volna, hogy csináld jól, hogy jó legyen, csak kicsit hosszabban.
Amúgy a bejegyzés írója gondol hölgy.

Nincs közöttünk csicska 2019.02.28. 07:08:58

1. "Szeresd, amit csinálsz" - nem szeretem. Amit szeretek csinalni, azert nem fizetnek.

2. "Vágyj az elismerésre és a visszajelzésre" - nem vagyom, le se fosom ivesen, elismer-e vki akit leszarok.

3. "Érezd, hogy a munkádnak van értelme, és hogy az a szakmai kielégülésen túl össze is köt másokkal" - nincs ertelme, illetve az az ertelme hogy fizetnek erte

HaCS 2019.02.28. 07:09:48

Hogyan motiváld magad egy egyébként támogató környezetben, ha amúgy csak a te lelkeddel van baj.
A valóságban meg:

Találd meg a munkahelyeden a szerethető dolgokat!
Gondolj a fizetésre, ha más nincs!
Azzal ne foglalkozz, hogy egyébként a pozitív, és a negatív élményeknek minimum egyensúlyban kellene lennie a lelki nyugalmadhoz. Ne légy telhetetlen!

Tűzz ki saját célokat!
Aztán nézd meg a határidőnaplókat, és felejtsd el az egészet! Kezdj el inkább a kiosztott feladataiddal foglalkozni! Ugyanis az elérhető, reális célok fontosságáról a főnöködet elfelejtették tájékoztatni. Így is csoda lesz, ha befejezed napi két túlórával. A saját céljaidra ott a hétvége. Vagy legalább az egyik napja, ha a másikon "véletlenül" dolgoznod kéne.

Értékeld a saját munkád!
Olvasd csak minden áldott nap a fejedre: Már megint elb*sztam! Persze mindig tedd hozzá, hogy sem idő, sem humánerőforrás nincs elegendő, meg az eszközeid is elavultak, vagy használhatatlanok, de hát így lesz kerek a kép. Ha mindez nem lenne elég a lelki békédhez, menj kérd meg a főnököd, vagy a rivális munkatársad! Értékeljen ő is bátran! Teher alatt nő a pálma.

Építsd a belső, és külső kapcsolatrendszered!
Járkálj a nyakára nálad tapasztaltabb, és ezzel párhuzamosan még jobban leterhelt, de semmivel sem jobban megfizetett munkatársaknak! Tanítsanak már meg egy két jó szakmai fogásra szabadidejükben! Esetleg vidd magaddal a feladataidat is, amikkel elmaradtál, hátha tudnak segíteni. El lesznek ragadtatva a lelkesedésedtől. Újabb pozitív élményeid által felpezsdülve gyorsan vedd is a szárnyaid alá a félkegyelmű Pistikét! Hadd okosodjon ő is. Igaz így sem a feladataiddal foglalkozol, de azt a plusz túlórát már megéri, hogy szegény rendesen megtanuljon összeadni egyjegyű pozitív egész számokat. Igaz, ő lelép majd háromkor, mert a főnök azt olvasta, mostani fiatalokkal engedékenyebbnek kell lenni, de majd megértően gondol rád. Nem leszel egyedül.

ogli dzsí 2019.02.28. 07:21:29

Fontos a celok kituzese, es a motivaltsag, ha magadnak dolgozol.

Akinek munkahelye van az csinaljon meg annyit hogy epp ne rugjak ki, azt joccakat.

Ismerek par milliardost, egyik sem arrol volt hires a 80as evekben, amikor elindultak, hogy erdekelte volna oket, mi van a munkahelyukkon...:)

nyuszis77 2019.02.28. 08:30:41

@HaCS: Az itt leírtakkal tudok azonosulni, ellentétben a bejegyzéssel. Köszi az összefoglalást, így már motiváltabb vagyok, más is úgy éli meg mint én!

erkölcsi hulla 2019.02.28. 09:54:45

@HaCS: :D Ez a komment jobb mint maga a cikk.

nyuszis77 2019.02.28. 10:56:27

pedig tényleg úgy ültem le a monitor elé, hogy na, hátha végre valami használhatót olvashatok, igaz már az "egyetemi oktatóság" többszörös felemlegetése komolytalanná teszi. Olyan érzésem volt mint amikor a homeopátiát ajánlja a Dr. xyné Dr. yy.
A stockfotó is árulkodó arról aki így képzeli el az ideális munkahelyi íróasztalt ahogy a dizájn billentyűzeten gépeli a szociális étkeztetési kérvényt...
Szóval nem azért írtam mert már sok óra vállalati tréning van a hátam mögött, amikről eleinte kimeredt szemmel jöttem el, hogy ezt most komolyan gondolták?! De a sokadik után már tudom, hogy igen komolyan gondolják, hogy megoldást szállítanak egyensúlyok és folyások felemlegetésével, megtoldva, hogy úgy kell csinálni, hogy a végén a főnök elégedett legyen. Persze ezt nem így egyenesbe, hanem soksok folyamat és folyás közé elrejtve.
De lehet a vállalati tréner egy ilyen szakma, a lényeg, hogy a főnökség aki megrendelte úgy érezze a végén, hogy ők mindent megtettek, most már csak az egyénen múlik, hiszen leoktatták, hogyan is kell ezt.

Larry Silverstein 2019.02.28. 11:56:51

mondjuk arra azert kivancsi lennek, hogy mi motival barkit arra, hogy egyetemi oktato legyen, mert a fizu az biztos nem

meg emlexem a primitivebb kiscsajokat le lehetett varrni regen azzal, ha valaki oktatoskodott, de azert mar az egyetemistak felvilagosultabb resze is vagta hogy csak a nyomingerek maradnak bent okoskodni

de mivel a poszterina 100% hogy no, itt meg ez a motivacio se jatszik

Geek Factory 2019.02.28. 13:38:03

@nyuszis77: A blog nekünk is egy új műfaj, és mi is tanuljuk még. A kommenteknek örülünk, és igyekszünk belőlük tanulni - ezzel a poszttal pedig nem feltétlenül azonnal működő megoldás(oka)t, hanem egy szemléletmódot igyekeztünk bemutatni. A következőkben már konkrétabb megoldásokkal, esetpéldákkal, tapasztalatokkal jelentkezünk, reméljük az jobban átmegy majd :)

Geek Factory 2019.02.28. 13:48:59

@Nincs közöttünk csicska: Ezért haragszom a (sokszor nem létező) magyar vállalati kultúrára, mert a saját versenyképességét ássa alá azzal, hogy nem törődik a munkatársakkal és azzal, hogy bátorítsa őket a munkájukban való kiteljesedésre. Maximálisan tisztelem azokat , akik úgy mennek be minden nap a munkahelyükre, hogy nem szeretik amit csinálnak, és mégis csinálják (sok esetben jól), mert ezeket az energiákat, amit a magukra erőltetés kivesz az emberekből, akár a hatékonyság növelésére is fordíthatná a szervezet. (Például az, hogy ezt a cikket elolvastad, és reagáltál rá is mutatja, hogy van tenni akarás)

Geek Factory 2019.02.28. 14:00:27

@HaCS: A kommented minden része igaz, mi is látjuk, egyetértünk. Látunk viszont sok olyan esetet is, amikor egy szerencsés szemléletváltással ( ehhez kell a főnök, de kellesz te is) föl lehet tárni és föl lehet építeni a hiányzó erőforrások rendszerét - ráadásul ez sokszor nem is pénz kérdése. A munkatársakkal való együttműködés (vagy egyáltalán a kapcsolatok keresése), valóban lehet számunkra horgony - de vitorla is. Az említett Pistikével (aki egyébként valóban Pisti, egy sokszorosan hátrányos környezetből származó borsodi fiú) egy tervezőirodában dolgoztam együtt. Kezdetben a készülékek tervjelét és nevét sem ismerte, sem azt, melyik mire való, de egy év után ő lett a felelőse a megrendelők számára előkészített szakmai jelentések összefogásának. Az egy év alatt a közös munka során az anyanyelve mellett megtanulta azt a műfajt, és annak használatát, amit a feladat megkívánt, és maximálisan fel is tudott nőni hozzá. Innen is szeretettel üdvözlöm :)

Geek Factory 2019.02.28. 15:58:03

@nyuszis77: Az egyetemi munkát fontosnak tartottuk megemlíteni (a blog írói közül kettőnknek is ez a hivatása), ez a mai magyar viszonyok között inkább egy adottság, mint hencegés tárgya. Az oktatók túlnyomó része alulfizetett és alulmotivált, akik pedig nem, ők vagy előbb-utóbb elmennek, vagy tolják tovább az így is több sebből vérző rendszert a kínpad felé. (Ha már a stock fotó: az irodámat két másik kollégával osztom meg, ahol három oktatóra jut két, legalább 10 éves, nagyon lassú számítógép - ha konzultálni szeretnék, akkor pedig kiülök az aulába a hallgatókkal és a saját számítógépemmel, amit otthonról hozok magammal. Ettől függetlenül szeretem az irodám, mert a falról a saját fotóim és a diákjaim levelei köszönnek vissza - szóval inkább szerencsétlenül választottam fotót, de reméljük, majd ebbe is belejövök ). S hogy @Larry Silverstein kommentjére is válaszoljak: azért tanítunk, mert imádjuk ezt csinálni, a motivációt pedig a diákjaink előrehaladása, szakmai és emberi fejlődése és sikerei jelentik számunkra - és azért dolgozunk más helyen is az egyetem mellett (valóban, ezek mellett a fizetések mellett muszáj) hogy taníthassunk. Ebben nincs semmi hősiesség vagy önfeláldozás, ez teszi teljessé az életünket, ezt szeretjük csinálni.

A vállalati tréningek kérdését hozzád hasonlóan látjuk mi is, és köszi a témafelvetést, még visszatérünk rá.

HaCS 2019.03.01. 07:26:09

@Geek Factory:

"A film cselekménye kitalált történeten alapul. A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve."

Geek Factory

A Geek Factory egy olyan közösség létrehozását célozza meg, akinek a folyamatos fejlődés és az élethosszig tartó tanulás nem csak buzzword, hanem az életük része. A bejegyzéseket oktatók, kutatók és vállalati trénerek tapasztalatai, rémtörténetei alapján állítjuk össze, tárgyalva a mai magyar vállalati kultúra kihívásait, hiányosságait, és a folyamat alapú szemléletmód és fejlesztés alapvető kritériumait.

Friss topikok